Új polgármester Marosvásárhelynek

Leküzdheti-e a közösség az etnikai akadályokat és találhat-e megoldásokat egy funkcionális város létrehozására?

Citește aici varianta în limba română.

Egy Marosvásárhelyről folytatott esti beszélgetés után, Gabriel Boldiş művésszel – és a Monotremu projekt fele – indulunk együtt a Forradalom utcán, a város központjában uralkodó ortodox székesegyház irányába. Kikerülünk egy gödrökkel tarkított járda szakaszt: a burkolatot épp eltávolították, hogy új járdaszegélyt rakjanak le. Ezután már egy új, frissen burkolt járdaszakaszon sétálunk. Gabriel megáll egy pillanatra, az utca másik oldalára néz, és rájön, hogy mi is változott itt: a munkálatok alig néhány napja alatt a járdát szegélyző csekély zöldövezet eltűnt.

Fárasztó ebben a városban élni, mondja a művész. Kevés a változás, és ha a változás mégis megtörténne, hát az visszafele vezet. Amióta csak Marosvásárhelyen vagyunk, gyakran hallottam, hogy mennyire is több lehetne ez a város, mint ami manapság, de ez valahogy nem jön össze.

„Marosvásárhely nem tudta kiaknázni kétnyelvűségét és multikulturalizmusát, és eszközé váltani a problémát”- mondja Smaranda Enache, a Pro-Europa Liga társelnöke, egy olyan nem kormányzati szervezet melynek célja hozzájárulni az erdélyi etnikai feszültségek és a nacionalizmus csökkentéséhez.

„ Esélye lett volna modellé válni, de ezt elszalasztotta. Mindkét közösség politikai elitje elszigetelődéspárti, képtelenek egy közös projektre. ”Az adminisztratív problémákat csak fokozza az a tény, hogy a város – néha rejtett, néha nyílt -feszültségben él, úgy a román, mind a magyar közösség képviselőinek köszönhetően. 

A helyi gazdaság, amelynek a Forradalomig az Azomureş volt az alapja, most már alig mozog. A közúti infrastruktúra elavult, hiányoznak a kerékpárutak, és az autók ellepték a városközpontot. Zöldövezet alig van, a rekreációs területek meglehetősen távol vannak a várostól. Ehelyett a beton járólap – szürke, sárga és rózsaszín változatban – lett a város új szimbóluma, mivel mindenhol ott díszeleg: a járdán, az út közepén, a játszótéren, a blokkok között.

Az érzést, hogy a város valahol a múltba ragadt, csak erősíti a közeli települések lendülete. „Már rég lekéstük a Kolozsvár-Nagyvárad-Temesvár-Arad-Gyulafehérvár vonatot” – mondja Pápai László Zsolt, helyi tanácsos és a Szabad Emberek Pártjának (POL) tagja. „Értelme sincs összehasonlítani Kolozsvárral. Funar [György] idején szerintem ugyanazon a szinten voltunk, ha véletlenül nem épp Marosvásárhely lett volna előbbre. Az elmúlt 20 évben, miután Funar elhagyta Kolozsvár polgármesteri hivalatát, Kolozsvár úgy belendűlt mint egy MIG. Cserébe, mi megértük azt hogy olyan városok, mint például Régen vagy Medgyes, megelőzzenek. Örülök nekik, de a lelkem fáj, amikor visszatérek ebbe a városba.”

A Forbes által 2018-ban készített legjobb üzleti potenciállal bíró városok listáján, Marosvásárhely a 16-ik helyet foglalja el, 8 más erdélyi megyeszékhely után, köztük Zilah, Arad és Gyulafehérvár.

Hogy is maradhatott ez a város ebben a dermedtségben? Hogyan lehetne megoldani a város bonyolult etnikai egyenletét, hogy valamit is változtathassunk? Válaszokat úgy a helyi politikusoktól, mind a város lakóitól kaptunk: művészek, aktivisták, újságírók és építészek. Úgy telefonon, mind a polgármesteri hivatalnak címzett e-mail révén, próbáltuk felvenni a kapcsolatot Dorin Florea polgármesterrel, azzal a személlyel, aki közel két évtizede tölti be a hivatalt, de az intézmény képviselői szerint, a polgármester ebben az időszakban nem tartózkodik a városban.

Polgármester kerestetik a Facebookon

Cristian Teodorescu most megoldásokat keres a hatóságok és a város lakói közötti kommunikáció hiányára. Az olvasóknak a témára írt néhány cikkre adott reakciója alapján egy Facebook-csoportot és oldalt hozott létre, ahol arra ösztönzi a marosvásárhelyieket, hogy vitassák meg a város fejlesztési prioritásait, és hozzanak létre egy  „szájbarágós”  projekt-listát a jövőbeli polgármester számára, bárki is lenne az, 2020-tól.

A Tîrgu Mureș 2020-2024 Marosvásárhely Group nevű csoport 2020. június 15-én indult. A csoport kétnyelvű, az üzenetek úgy román, mind magyar nyelvűek, és egy Facebook-oldallal is rendelkezik, ahol közzéteszik a következtetéseket. E cikk írása idején, a csoportban 287 személy van, akik megszavazták a politikusok meghívását is a vitákra. Teodorescu szerint, ez a szavazás erősítette meg a csoport azon lehetőségét, hogy „a különböző társadalmi osztályok közötti híd” legyen.

A csoportban városfejlesztésről szóló cikkeket tesznek közzé az országból és külföldről is, olyan témákról amelyek pozitív példaként szolgálhatnak Marosvásárhelynek, tudósításokat a helyi önkormányzati ülésekről és városfejlesztési kérdésekkel kapcsolatos közvélemény-kutatásokat, például arról, hogyan is lehetne gyalogos területet hozni létre a városközpontban.

Pápai, Marosvásárhely helyi tanácsosa, a Medgyesfalvi negyed parkolói koncessziójáról kérte ki például a csoport véleményét, az őtlet egy jövőbeli tanácsi ülésen kerül majd szavazás elé.

„ Ami ebben az őrült, lázas világban még mindig meglep mint újságíró, az az hogy egyre nehezebb a normalitást elérni”- mondja Teodorescu. „Az emberek a normalitást keresik a politikusoktól is.”

Dorin Florea sebész 2000 júniusában lett polgármester, miután megelőzte Fodor Imrét, az RMDSZ képviselőjét. Az etnikai szavazás sokat számított akkor, emlékezik Pápai a Szabad Emberek Pártjából. „Emlékszem, ahogy a választások napján, 4 óra körűl, cirkáltak az autók a városban, és sürgették az embereket:«Románok, menjetek szavazni, nincs már sok a győzelemig!». A következő választásokon ugyanez történt.”

A románok és magyarok között 1990 márciusában bekövetkezett erőszakos összecsapások után, a város kollektív mentalitása szektális maradt, magyarázza Cristian Teodorescu vállalkozó, a Pont (Punctul) kiadvány igazgatója. „Marosvásárhely egész politikája ezekre a következményekre épült. A románok mindig románokat szavaztak, a magyarok mindig a magyarra szavaztak. ” Ezen a logikán, Dorin Florea a város új etnikai struktúrájának eredményeként jelent meg: ha 1992-ben a magyarok még mindig többségben voltak (51,4% magyar és 46,1% román), a 2002-es népszámláláskor a románok a lakosság 50,3% -át tették ki, szemben a magyarok 46,7% -ával. Emellett Florea karizmatikus alak volt, tudta, hogy adhatja el projektjeit a városnak. Első két megbízatásának volt is eredménye, mondja Teodorescu. „A probléma az, hogy miért szavaztak rá ezután.” Polgármestersége 19 évében, Florea több pártot is váltott: PNȚCD tagként indult, innen ment át a PD-hez (amelyből lett később a PDL). Miután 2016-ban mint független jelőlt futott, az idei Európai Parlamenti választások előtt néhány nappal beiratkozott az ALDE-be.

Mi van az etnikai szavazaton túl?

Soós Zoltán volt 2016-ban Florea ellenjelőltje Marosvásárhely polgármesteri hivataláért, és a szavazatok 40,24% -át nyerte meg, 2,71% -kal kevesebbet, mint Florea. Soós a Maros Megyei Múzeum igazgatója és egyike a 2020-as lehetséges jelölteknek.

Soós számára, aki független jelöltként futott az RMDSZ és a Magyar Néppárt támogatásával, a 2016-os eredmények kimutatták a pártok közti közös stratégia fontosságát a változás érdekében. Azt mondja, hogy az etnikai szavazás Florea legnagyobb esélye hogy hivatalban maradjon, és hogy egy hiteles független jelöltnek lenne a legnagyobb esélye legyőzni ezt a negatív jelenséget, a Marosvásárhelyen évtizedek óta futó etnikai szavazatot”.

Soós Zoltán szerint Marosvásárhelynek nincs fejlesztési stratégiája.

„ Marosvásárhelyen a két közösség érdeklődési köre kissé eltér, tehát az üzenetek nem mindig lehetnek azonosak”- mondja Soós. „Úgy gondolom, hogy egy jelöltnek két kampánycsapattal kell rendelkeznie, az egyik a román szavazókkal, a másik a magyar szavazókkal foglalkozik, nyilvánvalóan fenntartva a hitelességet. […] Az emberek még mindig nagyon jól megértik mindkét nyelvet, és rájönnek, ha eltérés van.”

Gál Sándor, a Maros Közösségi Alapítvány ügyvezető igazgatója azt mondja, hogy az Alapítványa által futtatott projektek egyik nehézsége a kommunikálás, úgy a román, mind a magyar közösségben, mivel mindkét közösség a saját buborékában él. A város jövőbeli polgármestere mindkét közösségekhez kell majd szóljon, mindkét nyelvet kell beszélje – mondja Teodorescu.

Lavinia Cosma, Maros megyei USR képviselő is úgy véli, hogy a jövőbeli polgármester, bárki is lenne az, minden helyi közösséget köteles képviselnie, beleértve a romákat is. Cosma számításba vette annak lehetőségét hogy megpályázza a polgármesteri hivatalt a jövő évben, de figyelembe veszi majd a közvélemény-kutatások eredményeit. Szerinte, most elég jók az esélyek: a PNL és a PSD nem rendelkeznek jobb hírnevű jelőlttel, a Szabad Emberek Pártja (POL) pedig akkor vesztett, amikor a tavaly a Székely Nemzeti Tanácsnak segédkeztek, a székely autonómia kérdésében. Az elmúlt években a marosvásárhelyi lakosság igényei a politikusok iránt egyre nőttek, folytatja Cosma: „Én beszéltem az emberekkel az utcán. Elmagyaráztam, hogy az iskolának, kórháznak vagy az útnak semmi köze a románsághoz, de sem a magyarsághoz, viszont oda kell ülni a tárgyalóasztalhoz, és megoldásokat találni. Az én jelzéseim szerint, Marosvásárhelyen az emberek ezt kezdik megérteni. Túl kevés a cselekvés.”

Marosvásárhelyen együtt él egy „fiatal, kozmopolita, európai, Európa-párti nemzedék” és „egy szolgalmi hálózat, mélyen elavult etnikai promoválási módszerekkel, amelyen nagyon nehéz átlátni” – mondja Smaranda Enache. „Talán egy hiteles, erős és érzékeny interetnikus csoport, amely odafigyel a kisebbségek igényeire is, elősegíthetné az alapvető változást. Még vannak európai és multikulturális gondolkodású intellektuálisok, de nem egy szervezett valami”- magyarázza Enache.

A POL megjelenése 2015 szeptemberében megváltoztatta a helyi politikai tájat. A párt mindössze öt taggal indult, miután a párt jelenlegi vezetője, Dan Maşca, olyan törvénymódosítást kezdeményezett, amely lehetővé tette a három alapítóval rendelkező pártok létrehozását. Az új pártok, mint például az USR vagy a PLUS,  részesültek később e rendelkezésből.

„Nélkülünk nem létezne Cioloş vagy Barna”- mondja Maşca. A következő év helyi választásain sikerült összeállítani a Helyi Tanács 27 jelöltjének listáját, és ígz megszerezte a szavazatok 10% -át. A 23 közül, három helyi tanácsos a POL-ból származik. A pártnak két helyi tanácsosa van Gyergyóban (Hargita megye) és fióktelepei Kolozsváron, Nagyváradon, plusz egy alakulóban Szebenben. „Megpróbáltuk megtörni az etnikai szavazás akadályát” – mondja Maşca. „A szegénység meg az alulfejlettség abból adódik, hogy [a helyi politikai vezetők] becsapják az embereket: «szavazz a románra, nehogy a magyarnak sikerűljön ».”

Pápai László Zsolt szerint kései már bármilyen összehasonlítás Kolozsvár és Marosvásárhely között.

Pápai szerint, a párt többnemzetiségű pozicionálásán keresztül az „egyedi ellenzék szerepét vállalta Marosvásárhelyen: úgy a polgármesterre, mind az RMDSZ-re. Ennek eredményeként mindenki ellenünk szavaz, bármilyen jók is lennének a javaslataink.”Amikor a városi tanács megvitatta egy földalatti parkoló építését a központ területén, a POL javasolta, hogy vonják vissza a projektet, amely még több autót vitt volna a város központjába. Az RMDSZ tanácsosai akkor a POL mellett szavaztak, és sikerült is megállítani az építkezést. Amikor azonban a POL új javaslatot indított, amely két parkoló megépítését irányozta elő a központ két bejáratánál, az RMDSZ visszautasította a kezdeményezést.

Projektek Marosvásárhelynek

Marosvásárhely „nagyon zsúfolt, nem kellemes itt élni” – mondja Gál, a Közösségi Alapítványtól. A terelőút hiányában, a nehéz forgalom a központon halad át. A jelenlegi adminisztráció hangsúlyozza a forgalom korszerűsítését, nem pedig csökkentésének szükségességét.

A közszállítás szintén bosszantó téma a marosvásárhelyiek részére, egyre többen panaszkodnak a régi és kevés autóbusz, meg a kiszámíthatatlan menetrend miatt. A tömegközlekedési hálózatot a Transport Local SA Marosvásárhely üzemelteti, a Siletina Impex SRL-vel együttműködve. Az együttműködés ellentmondásos a Siletina Impex SRL és a Claudiu Maior, a város volt alpolgármestere és Florea jelenlegi tanácsadója közötti kapcsolatok miatt. 2016-ban a Nemzeti Integritási Ügynökség Maiort inkompatibilisnek nyilvánította egy PFA-szolgáltatási szerződés megkötése miatt, a helyi tanácsos hivatali ideje alatt. Így Maior három évig elvesztette a hivatali tisztség betöltésének jogát. 2017-ben a DNA vizsgálata alá kerűlt, tisztség bitorlásért. 2019 májusa óta Maior az ALDE Marosvásárhely elnöke.

Érzékeny téma a városban a parkolóhelyek száma is, amit Florea a központi területen található földalatti parkoló tervével próbál megoldani. 2018-ban a Városháza a központi terek felújításával kapcsolatos versenyt szervezett, amelyet egy olyan csapat nyert meg, amely hangsúlyozta az alacsony forgalmú területek fontosságát a polgárok számára, hogy a városközpontot relaxációs helyként is élvezhessék, nemcsak tranzitként.

Farczádi Mária Izabella, a nyertes csapat tájépítésze szerint, a projekt a polgármesteri hivatal tétlensége miatt nem halad előre. „Még nem kaptunk visszajelzést hogy megkezdhetjük a munkálatokat, mehetünk aláírni a szerződést, és nekifoghatunk. Minden szükséges elem rendelkezésünkre áll, egy ilyen nagy projekt végrehajtásakor igen különböző profilokra van szükség, meg előre elvégzett tanulmányokra, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy minden ötletünket a lehető legjobban tudjuk megvalósítani, városunk igényeivel összhangban.”

Klaus Birthler és Farczádi Mária Izabella reméli, hogy a következő polgármester nyitottabb lesz a városi fenntarthatósági projektekhez.

Klaus Birthler, Régen korábbi főépítésze, aki hét éve Marosvásárhelyen él, úgy véli, hogy a késedelem oka az lehet, hogy a városháza megkísérelte integrálni az újjáépítési projektet a központi területen található mélygarázs gondolatával, bár a kettő nem kompatibilis.

A mélygarázs a központban ötlete „a múlthoz kötött”, a nyugati városokban rég elavult elképzelés, mondja Birthler, mivel több szinten is problémákat okozhat: először is bevonzza az autókat a belvárosba, és torlódásokat hoz létre. Ezenkívül a szükséges nagy feltárások régészeti leleteket hozhatnak a felszínre, ami később teljesen ellehetetlenítené a projektet, de egyéb kezdeményezéseket is.

„ Mint építész és aktív részt vevő Marosvásárhely várostervezésében, a város nem átlátható, nem befogadó; hosszú távú politikának nyomát sem látom”, mondja Birthler.

Georgiana Birthler építész látta, amint gyermekkora játszóterei parkolókká váltak, és szerinte olyan politikusokra van szükség, akik vállalnák a fenntartható város projektjét a rövid távú választási haszon rovására. „Ha az emberek városát, egy zöld várost szeretnénk, a fenntartható városi mobilitási intézkedésekkel kapcsolatos döntések meghozatala nem egy könnyű lépés a lakosságnak sem. Mert az emberek megszoktak valamit, és úgy érzik hogy valamit elvesznek tőlük. Először is politikai akaratra van szükségünk, és hosszú távú jövőképre.”

A város egyik déli negyedében, egy játszótérből parkoló lesz.

„Mindig előbukkan egy akadály”

A Monotremu Duó, azaz Gabriel Boldiș és Laura Borotea, hét évvel ezelőtt költözött Marosvásárhelyre, Laura szülővárosába. Laura édesanyja megbetegedett, és mellette akartak lenni. Egy évvel azelőtt született Luca, a kisfiuk. A bánáti eredetű Boldiș-t lenyűgözte hogy mennyire szorgalmasak az itteni emberek. Erre hamar rájött, mivel bárkivel is találkozott, első kérdés az volt: „Hol dolgozol? ” Sajnos a város továbbra is csak egyfajta „termelőegység” maradt, a fejlődés nem jön össze. És ehhez – véli Boldiș – a két etnikai csoport közötti akadályok is hozzájárulnak.

Egy olyan városban, ahol a román-magyar párbeszéd ritka jelenség, Boldiș és Borotea próbálnak lépéseket tenni a többiek felé. Néhány évvel ezelőtt például, Lucát óvodába íratták, magyar tagozatra. Ő volt az egyetlen román gyerek a csoportban. „Az óvónéni meg is ijedt: «De tudják, ugye, hogy magyar ünnepélyeink is lesznek, magyar népviseletben». Azt mondtam: «Rendben, ha kell, akkor kell; minket nem zavar». De azt nagyon akartam hogy ott maradjon.”

Monotremu alkotás, kihívás a román közösség számára (Forrás: Monotremu – http://monotremu.blogspot.com/)

Óvodát cseréltek, miután az óvónéni távozott. Egy régi, hírneves óvodát választottak, ahol magyar és román gyerekek is vannak. Luca ott kezdte a nyarat, amikor a program rövidebb volt, és a gyerekek együtt játszottak az udvaron. „Elkezdődött azonban az év, és a románok csak addig játszhattak az udvaron, amíg a magyarok a teremben voltak. Itt történnek ilyen furcsaságok.”

Egy alkalommal a magyar óvónénik leakartak mondani a klasszikus Télapós ünnepről, és felváltani egy Karácsonyi Vásárral. A román kollégánők azonban fellobbantak, és azzal fenyegetőztek, hogy akkor ők külön ünnepélyt szerveznek.

„ Bármennyire próbáltuk közelebb vinni a másik közösséghez, legtöbbször akadt valami akadály. Néha átment egy-egy nagyobb csoportos gyerek, mondván: «Ne menj oda, ott a magyarok vannak!». Csak ilyen tipikus helyzetek”. Luca nem is szerette az óvodát, viszont szereti az iskolát ahová jár már egy éve. Van két vagy három magyar társa, elvégzett egy rövid magyar opcionális tanfolyamot is, szereti a magyar ételeket. De meg kell küzdeni minden egyes megszerzett méterért, hogy közelebb kerűljön a többiekhez – mondja Boldiș. „ Ha csak egy kicsit is félre nézel, máris visszakerűltél az induló ponthoz. Ha nem vagy figyelmes, valami rögtön elvész.”

Temesvárhoz képest, ahol a Monotremu Duó korábban élt és alkotott, Marosvásárhely egy „nagyon ellenőrzött városnak tűnik” – mondja a művész. Ha Temesváron különféle közlekedési táblákat szereltek fel, amelyek ellenálltak az éveknek, Marosvásárhelyen rögtön megjelenik valaki aki eltávolít minden művészi beavatkozást. Például, egy nappal azután, hogy a „VACANT” (Betőltetlen) posztert egy olyan üres talapzatra illesztették, amelyre egy román személyiség szobrát kellett volna felszerelni, a papír már eltűnt.

A Monotremu plakátja eltűnt a talapzatról nem sokkal a felhelyezése után (Sursa: Monotremu – http://monotremu.blogspot.com/)

Más alkalommal, Sugár János, budapesti művész, megszerezte az összes engedélyt, hogy Marosvásárhely egyik utcája fölé felszereljen egy kijelzőpanelt, amelyen román és magyar nyelven írta a „Bocsánat/Scuze” feliratot. Ő úgy véli, hogy minden nap bocsánatot kell kérni valamiért. De a hatalom szempontjából nem így van. Másnapra eltűnt, pedig ehhez darura volt szükségük. Elment a városházára, és megkérdezte, hova tünt a munkája, de senki sem tudott semmit. A kísérletet Kelet-Európa több multietnikus közösségében megismételte, az eredmény pedig ugyanaz volt. Az alkotás neve „Az erő láthatatlan, amíg ki nem hívod.”

Nagyon fárasztó Marosvásárhelyen élni, mondja Boldiș: „Állandóan az van hogy mit is mondott Florea polgármester, látod hogy megint bezárt egy utcát, leszűkítette a járdát, látod hogy megint a burkolatot cseréli.”

Ahhoz hogy a magyarok és a románok megértsék egymást, és építsenek egy nagy közös jót, a politikumnak csak békén kellene hagyja őket. Ezt a Kárpátok sétányán vette észre, a 60-70-es években, a Maros partján épült negyedben. Amikor az önkormányzat emberei szokás szerint odamentek fákat nyírni – magyarán, tönkre csonkítani – idősek, románok és magyarok vegyesen mentek ki a tömbházak elé és vitatkoztak velük, kérve, hogy ne vágják le a fákat. Így hát a negyed hátsó részébe mentek, a garzonokhoz. Ott viszont a lakósok mondhatni közelharcba kezdtek, így a zöldövezetisek elmentek.

A negyed csekély elektorális téttel kecsegteti a polgármesteri hivatalt, mivel a pálmát mindig az RMDSZ viszi (és ebben közrejátszanak a románok szavazatai is), a PNL vagy az USR. „De ott az emberek megértik egymást, és ez így van rendben” – mondja Boldiș. „Szerintem, így kéne kinézzen a helyzet: hagyjanak a fenébe békén a fenébe, hogy újjáépűlhessen az emberek közötti kapcsolat.”


A leendő polgármester portréja
Mircea Drăgoi, helyi grafikus, elkészítette Marosvásárhely ideális polgármesterének portréját.


MEGJEGYZÉS: A POL vezetője, Dan Masca, a REEÁ-n, az általa alapított társaságon keresztűl, a DoR egyik támogatója: előfizetéseket vásárolt, és a The Power of Storytelling konferencia első kiadásainak (2012-2013) szponzorainak egyike volt.